|
ÜDVÖZÖLJÜK A
műszaki, technikai hírek, információk | |
|
 | |
|
|
Üzemi-használati víz elleni szigetelésekA víz sajnos nagyon jól ismeri a fizikát... Ez a tétel nemcsak a csapadékvíz vagy a talajban támadó nedvességhatások elleni védelem terén igaz, az épületek belsejében támadó üzemi-használati vizek – az elmúlt évek tapasztalatai alapján – okozzák talán a legtöbb kellemetlenséget és épületkárt.
A témának hazai szakirodalma gyakorlatilag nincs; egyes szigetelőanyagok alkalmazástechnikai kézikönyvei közreadják ugyan a legjellemzőbb részletkialakítások rajzait, de a védelmi fokozatok meghatározása, a szükséges szigetelési mód kiválasztása szabványban vagy más egyéb előírásban nincs rögzítve (1. kép).
„Vízgyűjtés” hibás szigetelés alatti térben
Az adott területre vonatkozó szerkezettervezési és kivitelezési gyakorlat a közelmúlt óta viszonylag egységes, a BME Épületszerkezettani Tanszéken e tárgyban előadott tananyag is az alábbiakban közreadott gondolatmenetet követi.
A tervezés elve, az üzemi-használati víz elleni szigetelés szerepeAz elmúlt évszázadban az épített környezet, benne az épületszerkezetek védelmi igénye, valamint a higiéniai szokások is jelentősen megváltoztak; így aztán előtérbe került a belső térből támadó üzemi és használati vizek elleni védelem. A fogalom meghatározása az úgynevezett „teljesítményelvű tervezés” alapján lehetséges. Ennek keretében először a (nedvesség-) hatások meghatározása történik meg; ezek igénybevételi fokozatokba sorolhatók. Ezzel együtt történik a szükséges védelmi fokozat megállapítása. A hatások és a követelmények egymásnak való megfeleltetése, az elvi rétegrendi megoldás kiválasztását adja, majd a tényleges, például kiviteli szintű tervezés már a tényleges anyagok és termékek, illetve az azokhoz kapcsolódó technológiák pontosítását jelenti.
Az üzemi-használati víz elleni szigetelések feladata kettős: egyrészt a szomszédos terek védelme, azok rendeltetés szerinti használatának szavatolása, másrészt a határoló tartó- és egyéb épületszerkezetek védelme (1. ábra).
Üzemi-használati vizek jelentkezése épületen belül
A nedvességhatásokA „használatai víz” általában egyes helyiségek vagy épületrészek időszakos használata során keletkezhet (pl. fürdők, konyhák, egyes gépházak, piszoárok, takarítószerkamrák stb.) amennyiben ezek nedvességterhelése nem ipari mértékű.
„Üzemi víz”-ként kezelhetjük azon nedvességhatásokat, melyek az épület rendeltetés szerinti működésével, a telepített technológiával vannak összefüggésben (pl. uszoda, palackozók, textilipar, kazánház stb.).
Minden esetben egyedi elbírálást igényelnek az ipari technológiák nedvességhatásai, mert ezek általában összetett jellegűek; a nedvesség valamilyen formáján túl hőmérsékletük, kiáramló nyomásuk vagy vegyi összetételük együttesen olyan különleges igénybevételt jelent, melyek ellen a „szokásos” szigetelések több változata is alkalmatlan lehet. Ekkor vizsgálni kell a tényleges összetételt, és egyeztetni kell a választott szigetelési technológia gyártójával.
Mérsékelt a nedvességhatás, ha a „vizes” üzem ellenére csak ritkán, és kis intenzitással lép fel nedvesség; jellemző példája ennek a padlóöszszefolyó nélküli fürdőszoba, WC, kézmosók, lakások konyhái vagy középületek teakonyhái.
Közepes nedvességhatás adódik minden olyan helyiségben, ahol az OTÉK vagy az ÁNTSZ előírásai szerint padlóösszefolyó szükséges. Itt a használat vagy a karbantartás során szakaszos nedvességhatással kell számolni pl. piszoár, konyhák tálalói, takarítószer kamra, fürdők-uszodák fertőtlenítést igénylő közlekedői és egyéb területei, a „csak” időszakosan, csurgalékvizekkel terhelt gépházak, kazánházak stb., de az ismert „hanyag” használati szokások miatt célszerű ide sorolni a szállodák egymás feletti fürdőszobáit is.
Fokozott a nedvességhatás minden folyamatosan vagy szakaszosan, de nagy intenzitással igénybe vett helyiségben (pl. üzemi mosdók, zuhanyzók, konyhák főző-, mosogató helyiségei, fürdők-uszodák medenceterei, vizes üzemű gépházak stb.).
Ide sorolható az igénybevétel összetett jellege miatt valamennyi ipari-technológiai nedvességhatás is.
KövetelményekAz épületek helyiségeiben keletkező nedvességhatások elleni védelemre vonatkozó követelmények néhány jogszabályi utalás és a mérnöki gondolkodás alapján rögzíthetők. Ehhez „hivatkozási alap” az OTÉK 77. §-a, mely az alábbiak szerint rendelkezik:
„Csatornavezetéket nem szabad vezetni, csőkapcsolatot, tisztítóidomot nem szabad létesíteni:
a) huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek légterében, ezen helyiségek födémében, padozatában, továbbá megfelelő hangszigetelés nélkül önálló rendeltetési egységek közötti elválasztófalban (pl. lakáselválasztó falban), ha az főhelyiséget határol,
b) villamos berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben (pl. transzformátor-, főkapcsoló helyiségben) és ezek falában, födémében, padozatában, továbbá,
c) ejtővezetéket zajszigetelés nélkül lakószobák falában, illetőleg hő- és hangszigetelés nélkül építmények határoló (homlokzati) falában, beleértve a tűzfalat is.
Élelmiszer tárolására, feldolgozására, forgalmazására, fogyasztására szolgáló helyiség légterében és a felette lévő födémben, álmennyezetben csatornavezeték nem vezethető, az egy lakáson vagy üdülőegységen belüli csatornavezeték kivételével. Ha nem kerülhető el, vízszintes irányban csatornavezeték csak üzemi víz ellen szigetelt és lefolyást biztosító módon (pl. szerelőszintben, padlócsatornában, védőcsőben) vagy a födém felett vezethető. Függőleges irányban csatornavezeték átvezethető, ha az mechanikai sérülés ellen védett, és oldható csőkapcsolatot, továbbá tisztítóidomot nem tartalmaz.”
Fentieken túl a szigetelés szükséges módját és mértékét a szomszédos terek és a csatlakozó épületszerkezetek védelmi igényszintje határozza meg.
Általános védelmi igény van, ha a terhelt helyiség alatt/mellett azonos jellegű (pl. többszintes épületekben fürdő, konyha vagy WC alatt hasonló rendeltetésű vizesblokkok stb.), vagy alárendelt hasznosítású tér (közlekedő, semleges rendeltetésű raktár, gépkocsitároló stb.) található.
Védett térnek tekinthetők a „huzamos tartózkodás” céljait szolgáló helyiségek (pl. a lakóhelyiségek, munkahelyek, közösségi helyiségek stb.) csoportja; erről az OTÉK az alábbiak szerint ad meghatározást:
„Huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség: amelynek tervezett rendeltetésszerű használata általában folyamatosan két órát meghaladó időigényű, vagy amelyben a használatok közti szünet időtartama a két órát nem éri el (pl. lakószoba, nevelő-oktató helyiség, étterem )”
Ide sorolhatók – függetlenül a nedvesség „szürke” vagy fekáliás jellegétől – pl. a konyhák, éttermek, melyek fölött bármilyen rendeltetésű vizes helyiség van, továbbá a lakóterek (pl. nappali, háló) ha felettük vizes helyiség van. Hasonló elbírálás alá tartozik bármilyen tér, melynek használata ázást, nedvesedést követően korlátokba ütközik (irattár, elektronikai eszközök gyártási, alkalmazási vagy tárolási terei, nedvesség hatására oldódó anyagok raktára stb.).
Fokozottan védett tér, különleges rendeltetés esetén adódik; ezek használata olyan, hogy kiemelt védelmük szükséges (pl. számítógépközpont, ipari öntvények gyártása, gyógyszeripai technológiai terek, reprezentatív tárgyalók stb.) vagy a kiemelt értékek védelme szükséges (pl. műemléki épületek díszített, festett belső terei stb.); ezek besorolása egyedileg, a tervezési program ismeretében történhet.
A szükséges szigetelési módA nedvességhatások fokozatai, valamint a környező terek és épületszerkezetek védelmi igénye együttesen határozza meg a szükséges szigetelési módot, melyhez az 1. táblázat nyújt összefoglaló segítséget.
1. táblázat: Üzemi-használati víz elleni szigetelések teljesítményfokozatai
| Nedvességhatás | Védelmi igényszint |
| Általános | Védett tér | Fokozottan védett tér |
| Mérsékelt | Vízzáró padlóburkolat | Szigetelő burkolati rendszer | Szigetelés és burkolati felépítmény |
Közepes
(összefolyó van) | Szigetelő burkolati rendszer | Szigetelés és burkolati felépítmény | Kettős szigetelés |
| Fokozott | Szigetelés és burkolati felépítmény | Kettős szigetelés | Kettős szigetelés |
A hatások és a követelmények megfeleltetése négy szigetelési móddal lehetséges:
- vízzáró padló,
- szigetelő burkolati rendszer,
- szigetelés és burkolati felépítményi rendszer, vagy
- kettős szigetelés.
Vízzáró burkolatnak tekinthető például a rugalmas vékonyragasztóba fektetett, valamennyi hajlat és él mentén rugalmas tömítéssel ellátott kerámia anyagú burkolat vagy a hegesztőzsinórral toldott PVC padlóburkolat.
Ilyen védelmi fokozat készíthető mérsékelt nedvességhatás és általános védelmi igény, azaz azonos rendeltetésű alsó helyiség (az egymás felett elhelyezkedő, összefolyó nélküli fürdőszobák, mosdók, WC-k, WC-előterek, teakonyhák stb.) esetén.
Szigetelő burkolati rendszer például a bevonatszigetelésbe ragasztott kerámiaburkolat, az e célra minősített hegesztett PVC padlóburkolati rendszer vagy a rugalmas, repedésáthidaló műgyanta burkolati rendszer (2. kép).
Hegesztett, vízzáró PVC burkolati rendszer
A burkolat alatti bevonatszigetelés készítését szükségessé teheti a nedvesség vegyileg károsító hatása (pl. zsír-, hús- vagy tejsavak, fertőtlenítők, parkolóházak olvasztósói, fűtőolaj stb.), melyek a szerkezetekre erősen korrozív hatást fejtenek ki.
E védelem létesítendő azon vizes üzemű helyiségekben, ahol padlóösszefolyó szükséges, tehát közepes nedvességhatás (takarítószer- tárolók, zuhanyzók stb.) esetén, amenynyiben alattuk azonos rendeltetésű vagy alárendelt jellegű helyiség található.
Szintén ez a védelmi fokozat szükséges mérsékelt nedvességhatás és az alatta létesített, eltérő rendeltetésű védendő tér (pl. padlóösszefolyó nélküli vizes helyiség alatti lakó vagy más egyéb huzamos tartózkodás céljait szolgáló helyiség) esetén.
A harmadik védelmi fokozat szigetelés és fölötte burkolati felépítményi rendszer készítését jelenti, erre minősítetten alkalmas – többnyire lemezes – szigetelési technológiák alkalmazásával; ennek három esete lehetséges:
- ha mérsékelt nedvességhatású helyiség alatt fokozottan védett tér van;
- közepes intenzitású nedvességhatás alatti védendő terek (általában a padlóösszefolyóval rendelkező helyiségek alatti huzamos emberi tartózkodás céljait szolgáló terek például vizesblokk alatti irodák, gépházak alatti irodák stb.) esetén;
- a fokozott nedvességterhelésű helyiségek alatt, a szerkezetek védelmi igénye miatt
E megoldás két síkon történő vízelvezetést jelent; a víz elvezetése – a terasztetőkhöz hasonlóan – a burkolat síkján és a szigetelés síkján egyaránt szükséges, ez utóbbihoz külön szivárgóréteg beépítése szükséges (2. ábra).
Burkolati felépítmény alatti szigetelés, és a burkolati tágulási hézagok kialakítási szabályai
Különleges nedvességhatások, illetve fokozott védelmi igények esetén kettős szigetelést kell előirányozni.
Ekkor teljes értékű lemezes szigetelés és annak felső síkján szivárgóréteg készül, de az intenzív terhelés vagy a fokozott védelmi igény miatt a burkolat síkján is szigetelés létesül; ez utóbbi a „kontakt” burkolati rendszerek valamelyike (pl. műgyanta, bevonatszigetelés feletti ragasztott kerámia, hegesztett PVC padlóburkolat stb.) lehet.
Ez a műszaki megoldás akkor indokolt, ha
- a nedvességhatás mérsékelt, ám fokozott védelmi igény (pl. padlóösszefolyóval rendelkező vizes üzemű helyiség alatti reprezentatív vagy műemléki tér) adódik,
- fokozott nedvességterhelésű helyiség alatt védendő tér van (pl. üzemi konyhák vagy vizes üzemű gépházak alatti irodák, tetőtéri uszodák alatti lakások stb.),
- a nedvességterhelés fokozott, és a csatlakozó helyiség is fokozottan védendő (pl. műemléki értékű helyiség).
VonalvezetésA fenti kiválasztási módszer szerint meghatározott szigetelés szerkezeti kialakításánál elsődleges a lejtés-vízelvezetés kérdésköre. A helyiségek padlóburkolati lejtése lehetőleg 1 és 1,5 százalék között legyen, ez alatt nem biztosított a felszíni vízelvezetés, míg ennél meredekebb lejtésű burkolat csúszásveszélyes lehet.
Ideális esetben a vízgyűjtő területek nagysága 30–40 m2-nél ne legyen nagyobb, mert így nem adódik nagy vízút-hossz, és a lejtésből eredő magasságkülönbségek is elfogadhatók maradnak. A közel négyzetes oldalarányú vízgyűjtő területek felületi lejtései is közel azonosak lesznek, így a burkolat és a lábazat összemetsződései vízszintesen tarthatók.
A „kontakt” elven működő, bevo nat szi ge telésre készített burkolatok esetén, csak a felszínen történik vízelvezetés, de a lemezes szigetelések esetén, a szigetelés síkján is meg kell oldani a víz elvezetését; ennek érdekében szivárgóréteg, és fölötte külön burkolati aljzat beépítése szükséges.
A szigetelés mindig teknőszerű; víztelenítéséhez – a tisztíthatóság érdekében hozzáférhető helyeken – bűzgáttal ellátott víznyelő(ket) kell beépíteni.
Törekedni kell arra, hogy a szigetelt terület körrajza egyszerű legyen, a nem szerkezeti (pl. zuhanyállások közötti) elválasztó falak alatt a szigetelést át kell vezetni, az egész érintett területet teknőként kell körbeszigetelni; ez esetben célszerű paravánfalak alkalmazása (3. kép).
Paravánfal alkalmazása zuhanyzóban
Ebből az is következik, hogy a szigetelt teknő, és a burkolt felület lejtésviszonyai eltérőek is lehetnek, hiszen a szigetelés pontra lejtése, és a több kisebb helyiség burkolati lejtései ezt eredményezik (3. ábra).
A szigetelés és a burkolat eltérő lejtési viszonyai
A padlószigetelés áttöréseinek száma a lehető legkevesebb legyen. A falakon lévő csöveket, szerelvényeket vendégfalra kell szerelni, ami egyben a burkolat aljzata is. Szerencsés a vízvezetékeket felső elosztással tervezni, mert így a szigetelés kevésbé sérülhet.
A padló burkolati rétegeiben is lehetséges a csövek elhúzása, ekkor megfelelő rétegvastagság szükséges, hiszen a szigetelés lejtése, az úsztató réteg, a burkolat és annak aljzata, valamint a gépészeti vezetékek átmérője, idomelemei, és a megkívánt lejtések geometriai kényszerpályát jelentenek.
A legkisebb bűzzáras padlóösszefolyó körülbelül 10 centiméter magas, de a zsír- vagy olajfogóval ellátott berendezések, és a hozzájuk csatlakozó, pl. 110 milliméter átmérőjű vezetékekkel szerelt konyhai padló legkisebb felépítményi rétegvastagsága körülbelül 30 centiméter; ez alatt az épületgépészet nem oldható meg.
Ez a csatlakozó helyiségeknél jelenthet gondot, hiszen az eltérő vastagságok áthidalása lépcsővel, rámpával vagy a födém lesüllyesztésével lehetséges, de egyes esetekben megoldást jelenthet a teljes födémszint megfelelő vastagságú feltöltése is.
A szigetelés teknőszerű vonalvezetése valamennyi csatlakozó szerkezet esetén felvezetést igényel (4. ábra). Ennek értéke
- általános esetben, lábazatra legalább 20 centiméter,
- mosdó felett legalább 30 centiméter,
- zuhanyrózsa felett legalább 20 centiméter,
- fürdőkád felett, a használat intenzitásának függvényében legalább 30–180 centiméter,
- küszöbnél legalább 5 centiméter,
- csőáttörésnél legalább 20 centiméter legyen.
A szigetelés felvezetési magasságai
A felvezetések közül kritikus hely a küszöb; itt magassági váltás van. Az egyszerű és biztonságos kivitelezés érdekében az ajtót a lábazati szigetelés síkjába kell beépíteni, ellenkező esetben a magassági felvezetési váltás helyén bonyolult sarokképzések adódhatnak. A szigetelést nem szabad a küszöb mögé vezetni, azt mindig védeni kell.
Akadálymentes közlekedés igénye esetén a kiemelt felvezetés nem lehetséges, a szigetelést ekkor szorítósínnel kell a küszöbhöz zárni.
A felvezetési magasság fenti értékei egy helyiségen belül változhatnak, a szigetelés védett zónán való túlvezetése alaprajzi értelemben 30–60 centiméter legyen.
ÖsszefoglalásAz üzemi-használati víz elleni szigetelések a hazai szakmai szabályozási gyakorlat mostohagyerekének tekinthetők. Az OTÉK 77. §-a is csak a védelem szükségességét határozta meg, de nem szólt annak kialakítási módjáról, és technológiai lehetőségeiről.
A csatlakozó terek és épületszerkezetek védelmének meghatározásához, illetve az alkalmazandó technológia kiválasztásához, a nedvességhatás intenzitását és a védelmi fokozatot szükséges vizsgálni. Ennek függvényében vízzáró burkolat, szigetelő képességű burkolati rendszer, burkolati felépítmény alatti szigetelés vagy kettős szigetelés létesíthető.
Beküldve: 2008-03-28
| |
|
|
|
|
HONLAPJÁN | friss hírek » archívum » |
|
|
Üzemi-használati víz elleni szigetelésekA víz sajnos nagyon jól ismeri a fizikát... Ez a tétel nemcsak a csapadékvíz vagy a talajban támadó nedvességhatások elleni védelem terén igaz, az épületek belsejében támadó üzemi-használati vizek – az elmúlt évek tapasztalatai alapján – okozzák talán a legtöbb kellemetlenséget és épületkárt.
A témának hazai szakirodalma gyakorlatilag nincs; egyes szigetelőanyagok alkalmazástechnikai kézikönyvei közreadják ugyan a legjellemzőbb részletkialakítások rajzait, de a védelmi fokozatok meghatározása, a szükséges szigetelési mód kiválasztása szabványban vagy más egyéb előírásban nincs rögzítve (1. kép).
„Vízgyűjtés” hibás szigetelés alatti térben
Az adott területre vonatkozó szerkezettervezési és kivitelezési gyakorlat a közelmúlt óta viszonylag egységes, a BME Épületszerkezettani Tanszéken e tárgyban előadott tananyag is az alábbiakban közreadott gondolatmenetet követi.
A tervezés elve, az üzemi-használati víz elleni szigetelés szerepeAz elmúlt évszázadban az épített környezet, benne az épületszerkezetek védelmi igénye, valamint a higiéniai szokások is jelentősen megváltoztak; így aztán előtérbe került a belső térből támadó üzemi és használati vizek elleni védelem. A fogalom meghatározása az úgynevezett „teljesítményelvű tervezés” alapján lehetséges. Ennek keretében először a (nedvesség-) hatások meghatározása történik meg; ezek igénybevételi fokozatokba sorolhatók. Ezzel együtt történik a szükséges védelmi fokozat megállapítása. A hatások és a követelmények egymásnak való megfeleltetése, az elvi rétegrendi megoldás kiválasztását adja, majd a tényleges, például kiviteli szintű tervezés már a tényleges anyagok és termékek, illetve az azokhoz kapcsolódó technológiák pontosítását jelenti.
Az üzemi-használati víz elleni szigetelések feladata kettős: egyrészt a szomszédos terek védelme, azok rendeltetés szerinti használatának szavatolása, másrészt a határoló tartó- és egyéb épületszerkezetek védelme (1. ábra).
Üzemi-használati vizek jelentkezése épületen belül
A nedvességhatásokA „használatai víz” általában egyes helyiségek vagy épületrészek időszakos használata során keletkezhet (pl. fürdők, konyhák, egyes gépházak, piszoárok, takarítószerkamrák stb.) amennyiben ezek nedvességterhelése nem ipari mértékű.
„Üzemi víz”-ként kezelhetjük azon nedvességhatásokat, melyek az épület rendeltetés szerinti működésével, a telepített technológiával vannak összefüggésben (pl. uszoda, palackozók, textilipar, kazánház stb.).
Minden esetben egyedi elbírálást igényelnek az ipari technológiák nedvességhatásai, mert ezek általában összetett jellegűek; a nedvesség valamilyen formáján túl hőmérsékletük, kiáramló nyomásuk vagy vegyi összetételük együttesen olyan különleges igénybevételt jelent, melyek ellen a „szokásos” szigetelések több változata is alkalmatlan lehet. Ekkor vizsgálni kell a tényleges összetételt, és egyeztetni kell a választott szigetelési technológia gyártójával.
Mérsékelt a nedvességhatás, ha a „vizes” üzem ellenére csak ritkán, és kis intenzitással lép fel nedvesség; jellemző példája ennek a padlóöszszefolyó nélküli fürdőszoba, WC, kézmosók, lakások konyhái vagy középületek teakonyhái.
Közepes nedvességhatás adódik minden olyan helyiségben, ahol az OTÉK vagy az ÁNTSZ előírásai szerint padlóösszefolyó szükséges. Itt a használat vagy a karbantartás során szakaszos nedvességhatással kell számolni pl. piszoár, konyhák tálalói, takarítószer kamra, fürdők-uszodák fertőtlenítést igénylő közlekedői és egyéb területei, a „csak” időszakosan, csurgalékvizekkel terhelt gépházak, kazánházak stb., de az ismert „hanyag” használati szokások miatt célszerű ide sorolni a szállodák egymás feletti fürdőszobáit is.
Fokozott a nedvességhatás minden folyamatosan vagy szakaszosan, de nagy intenzitással igénybe vett helyiségben (pl. üzemi mosdók, zuhanyzók, konyhák főző-, mosogató helyiségei, fürdők-uszodák medenceterei, vizes üzemű gépházak stb.).
Ide sorolható az igénybevétel összetett jellege miatt valamennyi ipari-technológiai nedvességhatás is.
KövetelményekAz épületek helyiségeiben keletkező nedvességhatások elleni védelemre vonatkozó követelmények néhány jogszabályi utalás és a mérnöki gondolkodás alapján rögzíthetők. Ehhez „hivatkozási alap” az OTÉK 77. §-a, mely az alábbiak szerint rendelkezik:
„Csatornavezetéket nem szabad vezetni, csőkapcsolatot, tisztítóidomot nem szabad létesíteni:
a) huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek légterében, ezen helyiségek födémében, padozatában, továbbá megfelelő hangszigetelés nélkül önálló rendeltetési egységek közötti elválasztófalban (pl. lakáselválasztó falban), ha az főhelyiséget határol,
b) villamos berendezések elhelyezésére szolgáló helyiségekben (pl. transzformátor-, főkapcsoló helyiségben) és ezek falában, födémében, padozatában, továbbá,
c) ejtővezetéket zajszigetelés nélkül lakószobák falában, illetőleg hő- és hangszigetelés nélkül építmények határoló (homlokzati) falában, beleértve a tűzfalat is.
Élelmiszer tárolására, feldolgozására, forgalmazására, fogyasztására szolgáló helyiség légterében és a felette lévő födémben, álmennyezetben csatornavezeték nem vezethető, az egy lakáson vagy üdülőegységen belüli csatornavezeték kivételével. Ha nem kerülhető el, vízszintes irányban csatornavezeték csak üzemi víz ellen szigetelt és lefolyást biztosító módon (pl. szerelőszintben, padlócsatornában, védőcsőben) vagy a födém felett vezethető. Függőleges irányban csatornavezeték átvezethető, ha az mechanikai sérülés ellen védett, és oldható csőkapcsolatot, továbbá tisztítóidomot nem tartalmaz.”
Fentieken túl a szigetelés szükséges módját és mértékét a szomszédos terek és a csatlakozó épületszerkezetek védelmi igényszintje határozza meg.
Általános védelmi igény van, ha a terhelt helyiség alatt/mellett azonos jellegű (pl. többszintes épületekben fürdő, konyha vagy WC alatt hasonló rendeltetésű vizesblokkok stb.), vagy alárendelt hasznosítású tér (közlekedő, semleges rendeltetésű raktár, gépkocsitároló stb.) található.
Védett térnek tekinthetők a „huzamos tartózkodás” céljait szolgáló helyiségek (pl. a lakóhelyiségek, munkahelyek, közösségi helyiségek stb.) csoportja; erről az OTÉK az alábbiak szerint ad meghatározást:
„Huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség: amelynek tervezett rendeltetésszerű használata általában folyamatosan két órát meghaladó időigényű, vagy amelyben a használatok közti szünet időtartama a két órát nem éri el (pl. lakószoba, nevelő-oktató helyiség, étterem )”
Ide sorolhatók – függetlenül a nedvesség „szürke” vagy fekáliás jellegétől – pl. a konyhák, éttermek, melyek fölött bármilyen rendeltetésű vizes helyiség van, továbbá a lakóterek (pl. nappali, háló) ha felettük vizes helyiség van. Hasonló elbírálás alá tartozik bármilyen tér, melynek használata ázást, nedvesedést követően korlátokba ütközik (irattár, elektronikai eszközök gyártási, alkalmazási vagy tárolási terei, nedvesség hatására oldódó anyagok raktára stb.).
Fokozottan védett tér, különleges rendeltetés esetén adódik; ezek használata olyan, hogy kiemelt védelmük szükséges (pl. számítógépközpont, ipari öntvények gyártása, gyógyszeripai technológiai terek, reprezentatív tárgyalók stb.) vagy a kiemelt értékek védelme szükséges (pl. műemléki épületek díszített, festett belső terei stb.); ezek besorolása egyedileg, a tervezési program ismeretében történhet.
A szükséges szigetelési módA nedvességhatások fokozatai, valamint a környező terek és épületszerkezetek védelmi igénye együttesen határozza meg a szükséges szigetelési módot, melyhez az 1. táblázat nyújt összefoglaló segítséget.
1. táblázat: Üzemi-használati víz elleni szigetelések teljesítményfokozatai
| Nedvességhatás | Védelmi igényszint |
| Általános | Védett tér | Fokozottan védett tér |
| Mérsékelt | Vízzáró padlóburkolat | Szigetelő burkolati rendszer | Szigetelés és burkolati felépítmény |
Közepes
(összefolyó van) | Szigetelő burkolati rendszer | Szigetelés és burkolati felépítmény | Kettős szigetelés |
| Fokozott | Szigetelés és burkolati felépítmény | Kettős szigetelés | Kettős szigetelés |
A hatások és a követelmények megfeleltetése négy szigetelési móddal lehetséges:
- vízzáró padló,
- szigetelő burkolati rendszer,
- szigetelés és burkolati felépítményi rendszer, vagy
- kettős szigetelés.
Vízzáró burkolatnak tekinthető például a rugalmas vékonyragasztóba fektetett, valamennyi hajlat és él mentén rugalmas tömítéssel ellátott kerámia anyagú burkolat vagy a hegesztőzsinórral toldott PVC padlóburkolat.
Ilyen védelmi fokozat készíthető mérsékelt nedvességhatás és általános védelmi igény, azaz azonos rendeltetésű alsó helyiség (az egymás felett elhelyezkedő, összefolyó nélküli fürdőszobák, mosdók, WC-k, WC-előterek, teakonyhák stb.) esetén.
Szigetelő burkolati rendszer például a bevonatszigetelésbe ragasztott kerámiaburkolat, az e célra minősített hegesztett PVC padlóburkolati rendszer vagy a rugalmas, repedésáthidaló műgyanta burkolati rendszer (2. kép).
Hegesztett, vízzáró PVC burkolati rendszer
A burkolat alatti bevonatszigetelés készítését szükségessé teheti a nedvesség vegyileg károsító hatása (pl. zsír-, hús- vagy tejsavak, fertőtlenítők, parkolóházak olvasztósói, fűtőolaj stb.), melyek a szerkezetekre erősen korrozív hatást fejtenek ki.
E védelem létesítendő azon vizes üzemű helyiségekben, ahol padlóösszefolyó szükséges, tehát közepes nedvességhatás (takarítószer- tárolók, zuhanyzók stb.) esetén, amenynyiben alattuk azonos rendeltetésű vagy alárendelt jellegű helyiség található.
Szintén ez a védelmi fokozat szükséges mérsékelt nedvességhatás és az alatta létesített, eltérő rendeltetésű védendő tér (pl. padlóösszefolyó nélküli vizes helyiség alatti lakó vagy más egyéb huzamos tartózkodás céljait szolgáló helyiség) esetén.
A harmadik védelmi fokozat szigetelés és fölötte burkolati felépítményi rendszer készítését jelenti, erre minősítetten alkalmas – többnyire lemezes – szigetelési technológiák alkalmazásával; ennek három esete lehetséges:
- ha mérsékelt nedvességhatású helyiség alatt fokozottan védett tér van;
- közepes intenzitású nedvességhatás alatti védendő terek (általában a padlóösszefolyóval rendelkező helyiségek alatti huzamos emberi tartózkodás céljait szolgáló terek például vizesblokk alatti irodák, gépházak alatti irodák stb.) esetén;
- a fokozott nedvességterhelésű helyiségek alatt, a szerkezetek védelmi igénye miatt
E megoldás két síkon történő vízelvezetést jelent; a víz elvezetése – a terasztetőkhöz hasonlóan – a burkolat síkján és a szigetelés síkján egyaránt szükséges, ez utóbbihoz külön szivárgóréteg beépítése szükséges (2. ábra).
Burkolati felépítmény alatti szigetelés, és a burkolati tágulási hézagok kialakítási szabályai
Különleges nedvességhatások, illetve fokozott védelmi igények esetén kettős szigetelést kell előirányozni.
Ekkor teljes értékű lemezes szigetelés és annak felső síkján szivárgóréteg készül, de az intenzív terhelés vagy a fokozott védelmi igény miatt a burkolat síkján is szigetelés létesül; ez utóbbi a „kontakt” burkolati rendszerek valamelyike (pl. műgyanta, bevonatszigetelés feletti ragasztott kerámia, hegesztett PVC padlóburkolat stb.) lehet.
Ez a műszaki megoldás akkor indokolt, ha
- a nedvességhatás mérsékelt, ám fokozott védelmi igény (pl. padlóösszefolyóval rendelkező vizes üzemű helyiség alatti reprezentatív vagy műemléki tér) adódik,
- fokozott nedvességterhelésű helyiség alatt védendő tér van (pl. üzemi konyhák vagy vizes üzemű gépházak alatti irodák, tetőtéri uszodák alatti lakások stb.),
- a nedvességterhelés fokozott, és a csatlakozó helyiség is fokozottan védendő (pl. műemléki értékű helyiség).
VonalvezetésA fenti kiválasztási módszer szerint meghatározott szigetelés szerkezeti kialakításánál elsődleges a lejtés-vízelvezetés kérdésköre. A helyiségek padlóburkolati lejtése lehetőleg 1 és 1,5 százalék között legyen, ez alatt nem biztosított a felszíni vízelvezetés, míg ennél meredekebb lejtésű burkolat csúszásveszélyes lehet.
Ideális esetben a vízgyűjtő területek nagysága 30–40 m2-nél ne legyen nagyobb, mert így nem adódik nagy vízút-hossz, és a lejtésből eredő magasságkülönbségek is elfogadhatók maradnak. A közel négyzetes oldalarányú vízgyűjtő területek felületi lejtései is közel azonosak lesznek, így a burkolat és a lábazat összemetsződései vízszintesen tarthatók.
A „kontakt” elven működő, bevo nat szi ge telésre készített burkolatok esetén, csak a felszínen történik vízelvezetés, de a lemezes szigetelések esetén, a szigetelés síkján is meg kell oldani a víz elvezetését; ennek érdekében szivárgóréteg, és fölötte külön burkolati aljzat beépítése szükséges.
A szigetelés mindig teknőszerű; víztelenítéséhez – a tisztíthatóság érdekében hozzáférhető helyeken – bűzgáttal ellátott víznyelő(ket) kell beépíteni.
Törekedni kell arra, hogy a szigetelt terület körrajza egyszerű legyen, a nem szerkezeti (pl. zuhanyállások közötti) elválasztó falak alatt a szigetelést át kell vezetni, az egész érintett területet teknőként kell körbeszigetelni; ez esetben célszerű paravánfalak alkalmazása (3. kép).
Paravánfal alkalmazása zuhanyzóban
Ebből az is következik, hogy a szigetelt teknő, és a burkolt felület lejtésviszonyai eltérőek is lehetnek, hiszen a szigetelés pontra lejtése, és a több kisebb helyiség burkolati lejtései ezt eredményezik (3. ábra).
A szigetelés és a burkolat eltérő lejtési viszonyai
A padlószigetelés áttöréseinek száma a lehető legkevesebb legyen. A falakon lévő csöveket, szerelvényeket vendégfalra kell szerelni, ami egyben a burkolat aljzata is. Szerencsés a vízvezetékeket felső elosztással tervezni, mert így a szigetelés kevésbé sérülhet.
A padló burkolati rétegeiben is lehetséges a csövek elhúzása, ekkor megfelelő rétegvastagság szükséges, hiszen a szigetelés lejtése, az úsztató réteg, a burkolat és annak aljzata, valamint a gépészeti vezetékek átmérője, idomelemei, és a megkívánt lejtések geometriai kényszerpályát jelentenek.
A legkisebb bűzzáras padlóösszefolyó körülbelül 10 centiméter magas, de a zsír- vagy olajfogóval ellátott berendezések, és a hozzájuk csatlakozó, pl. 110 milliméter átmérőjű vezetékekkel szerelt konyhai padló legkisebb felépítményi rétegvastagsága körülbelül 30 centiméter; ez alatt az épületgépészet nem oldható meg.
Ez a csatlakozó helyiségeknél jelenthet gondot, hiszen az eltérő vastagságok áthidalása lépcsővel, rámpával vagy a födém lesüllyesztésével lehetséges, de egyes esetekben megoldást jelenthet a teljes födémszint megfelelő vastagságú feltöltése is.
A szigetelés teknőszerű vonalvezetése valamennyi csatlakozó szerkezet esetén felvezetést igényel (4. ábra). Ennek értéke
- általános esetben, lábazatra legalább 20 centiméter,
- mosdó felett legalább 30 centiméter,
- zuhanyrózsa felett legalább 20 centiméter,
- fürdőkád felett, a használat intenzitásának függvényében legalább 30–180 centiméter,
- küszöbnél legalább 5 centiméter,
- csőáttörésnél legalább 20 centiméter legyen.
A szigetelés felvezetési magasságai
A felvezetések közül kritikus hely a küszöb; itt magassági váltás van. Az egyszerű és biztonságos kivitelezés érdekében az ajtót a lábazati szigetelés síkjába kell beépíteni, ellenkező esetben a magassági felvezetési váltás helyén bonyolult sarokképzések adódhatnak. A szigetelést nem szabad a küszöb mögé vezetni, azt mindig védeni kell.
Akadálymentes közlekedés igénye esetén a kiemelt felvezetés nem lehetséges, a szigetelést ekkor szorítósínnel kell a küszöbhöz zárni.
A felvezetési magasság fenti értékei egy helyiségen belül változhatnak, a szigetelés védett zónán való túlvezetése alaprajzi értelemben 30–60 centiméter legyen.
ÖsszefoglalásAz üzemi-használati víz elleni szigetelések a hazai szakmai szabályozási gyakorlat mostohagyerekének tekinthetők. Az OTÉK 77. §-a is csak a védelem szükségességét határozta meg, de nem szólt annak kialakítási módjáról, és technológiai lehetőségeiről.
A csatlakozó terek és épületszerkezetek védelmének meghatározásához, illetve az alkalmazandó technológia kiválasztásához, a nedvességhatás intenzitását és a védelmi fokozatot szükséges vizsgálni. Ennek függvényében vízzáró burkolat, szigetelő képességű burkolati rendszer, burkolati felépítmény alatti szigetelés vagy kettős szigetelés létesíthető.
Beküldve: 2008-03-28
| |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése